A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola művészeti galériája, az ACC Galéria idén is részt vett az Art Market Budapesten, és a kiállításon túl tárlatvezetésekkel, művésztalálkozókkal várta az érdeklődőket.
Az ART MARKET BUDAPEST iránti jelentős nemzetközi érdeklődés, az eddig 5 kontinens több mint 40 országból érkezett kiállítók és az évente növekvő, 30.000 körüli látogatót számláló nemzetközi közönség egyértelművé tette, hogy a művészeti világnak és a széles közönségnek egyaránt igénye van egy ilyen különleges művészeti platformra, amely friss impulzusokkal szolgál mind az európai, mind a globális művészeti színtér számára. Ezért kiemelt jelentőségű Népfőiksolánk számára is, hogy immár negyedik éve szerepel saját galériánk a kiállítók sorában.
Idén a legfiatalabb generáció alkotásaiból válogattunk, melyet szembesítettünk az érettebb generáció műveivel, így létrehoztunk egy érdekes párbeszédet a progresszív kortárs művészeten belül. Kiderült, hogy számos kapcsolódási pont van a generációs különbségek ellenére, nemcsak a motívumvilágban, hanem a gondolatiságban is. Az egyik érdekes téma a művészeten belüli újrahasznosítás volt. Elekes Károly már több, mint két évtizede elhatározta, hogy nem gyarapítja tovább a műtárgyak halmazát a nagyvilágban, ezért újrahasznosítja a már elkészült festményeket. A bolhapiacon megvásárolt műveket alakítja át, létrehozván így a Tunning sorozatot. A sokszor félresikerült, vagy dilettáns festményekre újabb motívumokat fest fel, ami által megváltozik az eredeti kép értelme, jelentése, legyen szó tájképről vagy csendéletről, illetve bibliai jelenetről. A Szemlélők III. – IV. alumínium öntvényei alapját több ezer sörösdoboz adta ki.
Pető Fanni régi műanyag játékokat olvaszt össze, majd ezeket képezi le a vásznain Compressed címmel, illetve Monchhichi babákról fest portrékat, felvetvén a kérdést, hogy pusztán játékokat, vagy esetleg emberi portrékat látunk a vásznakon. Benkovics Virág nyáklemezből készít szív alakú motívumot a gobelin és az ikebanának tűnő plexi lemezek mellett. Kiss Nóri ereklyetartóra emlékeztető ólmozott üvegdobozában az ónozás esetleges vonalaiból tevődik össze egy digitális mozgókép, mely kecsességében és mozgásában egy balerinára emlékeztet. Konkoly Zénó Napórája egy olyan fotogramalapú mű, melyben a levilágított tárgy is megjelenik a térben, létrehozván így egy megállított időt, egy pillanatot örökítve meg. Siklódi Fruzsina szinte rekonstruálja a leképezett épületet, mintha nem a megfestés, hanem a vakolat felhordásának folyamata lenne a cél. Mégis a végeredmény egy festői geometria lesz.
Zakariás István Szárhegyi művészbejáró műve egy kapu, melynek motívumvilága a székelyföld szimbólumait tartalmazza, feltéve a kérdést, hogy ez most szobor, vagy egy kapu, mely használatra kész? Pető Hunor Organikus építészet III. festett – faragott domborművének ablakaiban emberi hajat, az Organikus építészet IV. ben az épület emeleteit áthidaló, túlméretezett női lábakat láthatunk. Az épületek eredeti funkciói átértékelődnek, az épületekben megélt történetek fontosabbá válnak, mint a tartógerendák, mondhatnánk, hogy az építményt maguk a történetek tartják össze. Az Underground műve egy tájművészeti alkotás dokumentációjának tűnik első látásra, de nem az. A Land Art alkotásoknál már megszoktuk, hogy mindig csak a fotódokumentáció marad fenn belőlük, mivel az eredeti művek a természetben előbb-utóbb megsemmisülnek. Így a fennmaradt fotó róluk másodlagos mű, mert csak egyszerű dokumentáció. Pető ezt megváltoztatja, mivel a fejjel lefele néző betűk csak motívumok a tájban, az elsődleges műtárgy akkor jön létre, amikor a fotót megfordítja, így olvashatóvá válik a felirat, mely most már a föld alá került, az égbolt fölé.
Pető Hunor
