Január 17-én A pajtától a múzeumig - új közösségi terek a közgyűjteményekben, a közművelődésben és a népfőiskolai mozgalomban címmel  rendeztünk a Liszt Művészházban.

A közel 100 érdeklődőt délelőtt különleges, ismeretterjesztő előadásokkal, délután pedig A „Hagyomány, örökség, közösség – mit jelent mindez a gyakorlatban és a 21. században?” című Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetéssel várták.

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány egy erdélyi és egy németországi szervezettel együttműködve pályázatot nyert a Kreatív Európa keretében Csűrök és pajták: a lakás és a kultúra minőségi terei tematikában. A projekt átfogó célkitűzése, hogy hozzájáruljon a minőségi épített környezet kialakításához Európa vidéki térségeiben, ennek érdekében csűr- és pajtaátalakítások innovatív és zöld megoldásainak tervezésével és népszerűsítésével foglalkozik majd. Az átalakítások építészmérnökök és képzőművészek közös munkájának eredményeként születnek meg. Mindennek különös jelentősége van Közép- és Kelet-Európában, ahol több millió családi gazdaságban még mindig állnak ilyen épületek, de a hagyományos mezőgazdaság megszűnésével a csűrök fokozatosan elvesztik eredeti funkciójukat.

Az ingyenes konferencia központi célja volt, hogy ezt a rendkívül fontos témát tovább gondolja, kibontsa, s a jövőbeni lehetőségeket felvázolja. A rendezvény helyszínválasztása sem volt véletlen: a Liszt Művészház az egykori gazdasági épület (valaha istálló) kulturális térként történő újjászületésének csodálatos példája. Erről bővebben L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola védnöki testületének tagja is szólt köszöntőjében. Kiemelte, hogy a modern kor elvárásainak megfelelően „az épületen annyi napelem van, hogy nem csak saját maga teljes energiaigényét fedezi, hanem a szomszédban lévő Csajághy Laura Szabadtéri Színpad nyári energiaigényét is. Így számolták ki a mérnökök, az első félév pedig vissza is igazolta azt, hogy itt annyi áramot termelünk, amely sokszorosa a ténylegesen felhasznált mennyiségnek”. Hangsúlyozta azt is, hogy szellemi kapacitás, tudás, koncepció, ambíció, elkötelezett szakember és jó szándék van, sőt, a közönség és a kulturális programok iránti igény is megjelenik. A térség jelentősebb kulturális közösségi tereit is megemlítette, melyek nagy népszerűségnek örvendenek a velencei-tavi, a székesfehérvári és fővárosi látogatók körében is. Szólt a Halász-kastélyról, a Vörösmarty Emlékházról, a Csajághy Laura Színpadról, s a velencei Meszleny-kastélyról, ahol a tervek szerint szintén közösségi és kulturális tér jöhet létre a közeljövőben.

A megnyitó, köszöntő után színvonalas szakmai előadások várták a közönséget.  Rodics Eszter, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke a házigazda szerepét is betöltő intézmény szerteágazó munkásságáról, hangsúlyos fejlesztéseiről és jövőképéről szólt „Épített örökség – közösségépítés a Művészeti Népfőiskola munkájában” címmel. Bemutatta a már működő létesítményeket, megvalósult programokat, s az épített örökség megóvására, új funkciókkal való felruházására is szép példákat sorolt. A Művészeti Népfőiskola sokszínű tevékenységét a széles kapcsolati háló, együttműködési sor és tagintézmények sokasága, míg munkájának sikerét a több mint százezres látogatószám bemutatásával is szemléltette.

Ezután L. Simon László tartotta meg „A XXI. század kulturális-közösségi terei – szükség van-e újak létrehozására?” című előadását. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nemcsak feltette a kérdést, hogy szükség van-e újabb közösségi terekre, s ha igen, akkor azoknak milyeneknek kell lenniük, hanem rámutatott: az új kulturális-közösségi terek létrehozásáról annak tudatában kell gondolkodnunk, hogy fenn tudjuk-e őket tartani, s a jelenlegi rezsiköltségek mellett tudjuk-e őket hosszútávon működtetni.

A Néprajzi Múzeum főigazgatója, Kemecsi Lajos olyan néprajzi kiállításokról tartott rövid előadást, melyek gazdasági épületekben leltek tökéletes otthonra. Konkrét példákon keresztül szemléltette egy-egy új kiállítótér kialakításának folyamatát. Előadásában beszélt a tájházakra vonatkozó szempontokról s az istálló épületek kiállítótérré való átépítéséről is.

A Merre tartasz Vasi Skanzen? kérdésre dr. Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója, a Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke, s Kmellár Viktória, a Vasi Skanzen néprajzos-muzeológusa adták meg a választ. „Quo vadis Vasi Skanzen? című előadásuk során elsőként dr. Csapláros Andrea szólalt fel, aki a Tündérkert és az EUREVITA Pannonia programokat említette meg. Utóbbi a kihalóban lévő mesterségek felélesztésére fókuszál, mely múzeumi, s üzleti alapon valósul meg: „felélesztjük és tanítjuk ezeket a mesterségeket, akár a történelmi vármegyében, akár az Őrségben.” – emelte ki a Savaria Múzeum igazgatója. Kmellár Viktória arról beszélt, hogyan használják s milyen funkciókat töltenek be a Vasi Skanzenben az egyes gazdasági épületek. Rámutatott, kiállítóhelyként, raktárhelyiségként, valamint közösségi-kulturális térként is funkcionálnak.

Dr. Juhász Erika, a Nemzeti Művelődési Intézet szakmafejlesztési igazgatója előadásában (Közösségi terek és eredmények a közművelődésben) a Nemzeti Művelődési Intézet hitvallásával, feladataival, sokszínű munkájával is megismertette a hallgatóságot. Kulturális intézmények és szakemberek, közművelődési intézményi és szakemberellátottság, szakmai képzések, szakmai továbbképzések és a közművelődési finanszírozás és tevékenységek adatai mellett hangsúlyos szerepet kapott gondolatai között a már működő közösségek, jó gyakorlatok bemutatása.

Rodics Gergely, az Agri-Cultura-Natura-Transylvaniae Egyesület elnöke a Csűrök és pajták: a lakás és a kultúra minőségi terei című pályázat koncepcióját, folyamatát, terveit vázolta a közönségnek.  Csűrtulajdonosként is példát mutatva állt a közönség elé, szólt az Erdélyben e téren elért sikerekről, s megtudhattuk, hogy nemcsak a helyi közösségek, hanem még III. Károly angol király is szívesen látogatja e felújított épületeket.

Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója a „PajtaKult – a puritán terek életre keltek” címmel mesélt a pajtákra kulturális térként tekintő projekt sikerességéről, alapkoncepciójáról. Bemutatta a felújított pajtákban rejlő lehetőségeket, videobejátszásokkal színesítve előadását.

A konferencia első részét a Hagyományok Háza Hálózat vezetője, Tóth János zárta. „Csűrök és pajták – funkcióváltás vagy hangsúlyeltolódás?” tette fel a kérdést, majd fejtette ki véleményét. A hálózatvezető ismertette a csűrök, pajták néphagyományban betöltött szerepét, a megnevezések eredetéről, pontos meghatározásáról is szólt, bemutatta az épületek felépítését és a bennük megvalósuló nem gazdasági tevékenységeket, közösségi programokat, táncalkalmakat. A jelenbe „ugorva” a PajtaKult program határon túli helyszíneit ismerhette meg a közönség, kiemelve egy-egy különleges helyszínt s az ahhoz kapcsolódó programokat.

Az egész napos rendezvény második felében kerekasztal-beszélgetés várta a nagyszámú és lelkes közönséget „Hagyomány, örökség, közösség – mit jelent mindez a gyakorlatban és a 21. században?” címmel. Az esemény, melynek Hamvas Bélától kölcsönzött mottója: „a hagyomány az embernek visszaadja önmagát”, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezésében valósult meg. A remek hangulatú és inspiráló beszélgetés során Sebő Ferenc, Liber Endre, Rodics Gergely, valamint Novák Péter gondolatait ismerhettük meg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke, Rodics Eszter moderálása mellett. A beszélgetés során kísérletet tettek arra, hogy a hagyomány, örökség, közösség fogalmát körbejárják, megvizsgálva, hogy e fogalmak mit jelentenek a résztvevőknek, változtak-e jelentéseik, illetve azt, mi a mai ember felelőssége e fogalmak élővé tételében.

Sebő Ferenc a beszélgetésen elmondta, szerinte a jelenlegi fejlett technika negatív hatása, hogy enged ostobának lennünk. „A fiatalokat arra tanítja, hogy felesleges írni, olvasni, a technika ugyanis megengedi azt, hogy ne kelljen koncentrálnunk” – emelte ki a Kossuth-díjas énekes, hozzátéve, hogy a technika fejlődése ugyanakkor hatalmas lehetőség is, ha jó célra hasznosítjuk azt. Kiemelete a „kommunikációs szentháromság” a beszéd, az ének és a tánc hatalmas jelentőségét, amelyet nem szabad elveszítenünk. Lesznek-e most születő hagyományok, s teremtünk-e egyáltalán hagyományokat, melyek gyökeret verhetnek? – tette fel kérdéseit a rendezvény elején Novák Péter, melyekre Sebő Ferenc reflektált: „a hagyomány értékeivel kezdtünk el foglalkozni a gyakorlatban, azonban minél többet beszélünk a hagyományokról, annál kevésbé éljük meg azokat természetesen, és így azok annál inkább tűnnek el.” A beszélgetés résztvevői kitértek a hagyományőrzés, a szellemi, illetve épített örökség s a közösségépítés hangsúlyos témakörére is. Liber Endre fiatalkori, iskolás emlékeit említette és hangsúlyozta: a tánc, a hangszerek, énekek ismerete 20-30 évvel ezelőtt önszerveződő közösségek létrehozását eredményezte. Majd az örökség fogalmáról szólt a Halmos Béla Kollégium vezetője: „az örökség azzal foglalkozik, hogy a hagyományban átörökített tudást tudatosan megőrizze, továbbadja, s elhelyezze abba az időintervallumba, amelyben a mai ember él”. Rodics Eszter elmondta: meg kell találnunk, fel kell fedeznünk a jelenben élő hagyományainkat, melyeket a ma nyelvén tudunk megfogalmazni, és hozzátette, szellemi és épített örökségünk őrtűzként kell irányt mutasson, elősegítve organikus közösségek megszületését. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyenek a mai közösségeink, Rodics Gergely elmondta: Budapestről költözött Székelyföldre, ekkor kezdte igazán megtapasztalni, hogyan is működik egy összetartó közösség, majd személyes történetét mesélte el. Kiemelte: Székelyföldön a közösségnek volt, s jelenleg is van egy erős belső kohéziója, melynek köszönhetően veszélyhelyzetben a közösség tagjai kisegítik egymást. A zenész, színész, rendező Novák Péter jelenlegi munkájáról szólt, A falu bolondja című sorozatról, mely az egyes faluközösségeket mutatja be a nézőknek. „Különböző értékrendű hitrendszerek, kölcsönhatások alapján jönnek létre olyan erős közösségek, melyek jól működnek. Az örökség fontos, mert a magyar kultúra kell, hogy művelhető legyen, s a hozzáférhetőség is hangsúlyt kell kapjon, hogy megismerhető, kutatható legyen.” – hangsúlyozta Novák Péter. Liber Endre a közösségépítés témájához a Trilla fesztivált hozta példának, amely nagy népszerűségnek örvend Martonvásár és a Velencei-tó térségében. A három napos kulturális, szabadtéri fesztivál lehetőséget biztosít arra, hogy az egymástól elszigetelt közösségek, illetve a különböző generációk találkozási pontja legyen. A helyi művészeti közösségeket és a táncosokat is bevonjuk a szervezésbe – mondta a népzenész, és kiemelte, nagyon fontos, hogy az ember élete egy pontján ráeszméljen: amit élete során közösségeitől kapott, azt adja is vissza valamilyen módon. A kerekasztal beszélgetés a remény és optimizmus hangján zárult: ha személyes felelősséget vállalunk abban, hogy közösségformáló munkánkat abban a szellemben végezzük, hogy az örökségeinket megismerve hagyományainkat együtt éljük meg, életben tarthatók vagy újraéleszthetők közösségeink.

Egy többéves terv megvalósításának része, első lépése volt a kerekasztal-beszélgetést is magába foglaló A pajtától a múzeumig - új közösségi terek a közgyűjteményekben, a közművelődésben és a népfőiskolai mozgalomban konferencia, mely a szervezők és a résztvevők, előadók, szakemberek és közönség visszajelzései alapján is elérte célját: egy közös gondolkodást indított el a pajtákban, csűrökben rejlő további kulturális lehetőségekről, s párbeszédet, beszélgetést folytatott a kulturális-közösségi életről.